Welcome at the Bookshelf!

Elronthattam...

�lltunk az alkonyban, f�l�nk felh�k v�r�se 
L�ngba borulva vil�g�tja meg az eget.
K�rdezed mi�rt �s �n nem �rtem,
A v�laszokt�l j�magam mindig f�ltem,
F�ltem, hogy becsapnak, �tvernek,
F�lek, hogy igazat mondani ma m�r nem mernek.

N�zel r�m, �s �n csak v�llam vonogatom,
Hogy mit mi�rt tettem, azt m�r magam sem tudom.
R�d nem n�zek, az eget b�mulom, a felh�k eg�szek
�s sz�nesek, amilyen �letre �n is v�gyok,
Sok dolgot m�r r�g�ta b�nok,
De a sz�m ki nem nyitom.

M�lys�gekbe �s magass�gokba r�ppenek,
Elrabolnak a csalfa fellegek, de k�zels�ged �rzem.
A m�l� t�nem�ny elhalv�nyodik, �s s�t�ts�g
Borul r�nk. Mire feln�zek sehol se vagy
Amott mintha a te alakod l�tn�m,
Kis�t�lv�n magamb�l - �ress�g.

�zlelgetem a sz�t magamban,
�ntudatlan tudatosul a sz�rny� �rz�s,
�s sehogy se m�lik el. Elrontottam tal�n
ott, abban a tudatban, hogy
Minden szavam �rted, kimondatlan.
Utolj�ra annyit: hi�nyzol, t�ls�gosan.

Sz�nalmasan.