Welcome at the Bookshelf!

Azon, hogy milyen jövő vár rám, nincs kedvem gondolkozni. Tudom, hogy nyáron Draconak voltak bizonyos elszámolatlan órái, melyekre apám mások előtt a „kötelesség” szóval utalt. És Draco büszke volt rá, tudom. Hogy beavatott. Hogy mostmár Ő is a felnőttek rejtélyekkel teli világába tartozik. Kissé megijedtem ettől, és a rám váró elvárásoktól, amik valószínűleg pár éven belül bekövetkeznek.

De apámért, a családomért képes leszek rá. Ha ezt kell tennem, hát legyen. Nem állhatok ellent, és nem is akarok. Malfoy vagyok. Ez a kötelességem. Nincs menekvés a sorsom elől.

Bár nem hinném, hogy halálfalónak kéne állnom. Van a családunkban elég büszke és erős férfi erre a feladatra. Ahogy anyámnak se kellett azzá válnia. A nagy múltú Black család legfiatalabb lánya… de rég is volt! És senki nem viszi tovább a Black nevet. Ez lett a széthúzás ára.

Nem, rám a jövőben férj vár, nem szerelmi házasság, felszínes kapcsolatok várnak, persze sose válnak igaz barátsággá, bálok várnak, persze egyik se lesz őszinte szórakozás… Engem sznob élet és smúzolás, képmutatás vár. Születésemtől elkötelezett vagyok egy eszme iránt, melyet alig ismerek. De beleszülettem.

És ez így van jól. Mondják Ők. És én is ezt mondom. El kell, hogy higgyem Nekik. Azt mondják, hogy felsőbbrendű vagyok. Örömest elhiszem.

Ez az az eszme, melyért anyai ágon a család kihalt, mely ellen nagybátyáim életüket adták, melyért anyám és nagynéném elszántan küzd, bár mindketten különböző módon. S ez az, mely apám családját olyan magasra emelte s még mindig a társadalom felett állóvá teszi.

Felsőbbrendű vagyok. Az ősi Malfoyok és Blackek vére csörgedezik bennem, származásom tiszteletet kölcsönöz számomra... Illetve kellene. Ha a világ visszatérne régi rendjébe. Ez az az eszme.

Nekem csak anyám nyomdokaiba kell lépnem. Nemsokára következik a hagyományos Első Bál, amin majd hivatalosan is bemutatnak a társaságnak, és hihetetlen módon pár óra alatt eldől, kivel élem le majd későbbi életem. Döntés származás és családi vagyon alapján. Persze a bálon csakis a legrégebbi varázslócsaládok vesznek részt, hiszen a kiváló vérvonalat tovább kell örökíteni.

Vajon ki lesz méltó hozzám? Zambini? A legjobb parti persze a bátyám, Draco, az ifjú Malfoy örökös. A többiek csak utána jönnek… 
A lista legelején Blaise Zambini áll, majd Lestrange-ék. Rabastan két fia, mindkettő a Durmstrangba tanul, Anthony és Angelus. Gratulálok a névválasztáshoz. A Lestrange család, másodunoka testvérek, befoglalják a fél listát az esélyes „jelöltek” között… Láttam, mikor anyám a karácsonykor megrendezésre kerülő Első Bálom szervezői papírja között keresgélte, és hallottam, mikor kielemezgette a meghívott tündi-bündi szervező hölgyikének. Szóval rajtuk kívül még itt van apai ágon pár háttérbeszorult Malfoy másodunoka testvér, bár nincs kedvem családon belüli házassághoz… Legalább Lestrange-ékhez csak névleges rokoni kapcsolat fűz, hiszem Bella néném Rodolphus felesége, így nyakamba hullott pár tucat nagybácsi és a velük járók…

Nyáron volt szerencsém találkozni az egész famíliámmal, vagyis Malfoy-ok, Lestrange-ek, Zambini-k (Rabastan egy Zambini-lánnyal házasodott össze) társaságában töltöttem pár hetet.
Rabastanon és Rodolphuson kívül csak Orlando él Nagy-Britanniában, a többi Lestrange (úgy 7 – 8 nagybácsit és unokatesót számoltam össze eddig) Franciaországban és Olaszországban éldegél szétszóródva. Persze mind elkötelezettek a vér iránt, de külföldi rokonaim között mindössze két halálfaló akad.

Szóval a nyári találkozó… Skóciában gyűltünk össze, hogy a család fejei (azaz: a férfiak) megvitassanak pár fontos döntést. Nem finomítom: halálfaló gyűlés. Cinikus humorral mondhatnám, hogy a munkában megfáradt halálfalók családjukkal együtt egy hosszú konferencia hétvégére utaztak a skóciai Malfoy-birtokra, ahol míg feleségeik egymással és különböző bálok szervezésével vannak elfoglalva, megvitathatják a lényegesnek tartott kérdéseket. Anyám szerint nekem még nem lett volna ott semmi keresnivalóm, viszont Bella néném rábeszélte, hogy „meg kell ismerkednem a családommal és szembe kell néznem a jövőmmel”. Hát, lehet, hogy ebből nem sok sikerült (vagy csak nekem nem tűnt fel, hiszem rég hozzá voltam szokva már a férfiak titokzatos gyűléseihez otthonunkban), de legalább megismerkedtem az eddig kevésbe beazonosított rokonkáimmal, akik bizony mind ott szerepeltek anyám párválasztási listáján. 

Na de először is térjünk vissza a szűkebb családi körömhöz… Bellát és Rodot már születésem óta ismerem. Mivel igen szoros kapcsolatot ápol anyám a nővérével, gyakran nálunk vendégeskedtek heteket, hónapokat is. Apám és Rodolphus valamikor a legjobb barátok voltak, és most se olyan rossz a viszonyuk. Sosem értettem, nagynénéméknek miért nincs gyerekük, főleg amikor elnézegetem a keresztelőm utáni képeket, mikor Rod az ölében tartva gügyög nekem, a kis Draco apámon csüng, anyám pedig boldog mosollyal Bellatrixxal cseveg. Ezek az emberek nem gyilkosok… félreismerik őket. Csak azt teszik, amit tenniük kell a rend visszaállításáért, hogy újra megbecsülésben élhessenek az aranyvérűek, hogy újra tisztelet övezzen minket, mint nagyapáink idejében. 

Orlandoval ritkábban találkozom, csak nyaranta, amikor Belláéknál töltök egy-két hetet. Ott szinte mindennapos vendég, Rod és az Ő nevetésétől zeng a ház. Állítása szerint amíg ilyen jóképű, nem fog megnősülni, és igen jól ki is használja helyzetét: minden bálon más nővel jelenik meg. Állítólag zenei pályára készült, de most csak élvezi az aranyvérű, gazdag nemesség életét, azaz utazgat, csajozik, és semmit nem csinál a Nagyúr által rábízott küldetéseken kívül.

Mégis Rabastan és a felesége a kedvenc nagybátyám és nagynéném. Vidámak és fiatalosak. Folyton viccelődnek, Bastinak semmit se lehet elhinni. Összeillő páros. Belláékhoz is ők állnak legközelebb, nagyon jó barátok.

Ha nem ismered a „jó” oldalt, a „sötétet” se látod rossznak. Családom tagjai vissza akarják kapni aranyvérű jogaikat, a régi idők korát, amikor még nagy máguscsaládok uralták a vezetést mind az országon, mind a Roxforton belül. Elítélnek minket Ők, a „jók”, akik azt hiszik, nem tudjuk mi a szeretet. Én büszke vagyok a családomra és származásomra, és az ezzel járó előjogaimra. Büszke vagyok a rokonaimra, véreimre, akik egykor helyesen döntöttek a Nagyúr mellett, volt bátorságuk felvállalni az elveiket.